Hát hosszú szönet után ismét születik egy bejegyzés a bloggra, sajnos nem sok időm volt mostanában a bloggal foglalkozni, majd talán ezután. Számomra a nyár egyik agyonhallgatott albuma az offspring rise and fall rage and grace lemeze volt, melyet nem is tudom már honnan húztam elő, hiszen tavaly mikor megjelent nem is nagyon hallgattam, talán csak a voltos fellépés előtt párszor. Na de most, tényleg napi egyszer végig pörgött a lejátszóban.
Az az igazság hogy egy kicsit csalódtam az offspringben, hiszen akármilyen jó ez az elbum mégis az az érzésem hogy elővették a Smash-et meg megvették a legközelebbi boltban a Green Day American Idiot-ját és beültek egy sötét szobába egy hétre csak ezeket hallgatni, majd mikor beszabadultak a stúdióba ennek a két albumnak a hatása alatt, akkor összehozták a Rage and grace-t.
Számomra a legnagyobb slágerek az albumon, a Trust in you és a Take me nowhere, de srácok azért ez mégis egy új album, nem a Smash. Komolyan mintha csak onnan nyúltátok volna. Na de nem baj, azért szeretem.
Valójában nincs baj az albummal, ott vannak a frankó ütős, zúzós számok, meg kapunk néhány lassú dalt is, mint a Kristy, are you doing ok? vagy éppen a Fix you. Talán jót is tett az offspringnek ez a jó pár év mire megírták ezt az albumot, hisszen a számok sokkal jobbak, mint az előző albumok dalai. Remélhetőleg a következő albumra nem kell ennyit várnunk, hiszen Dexter megígérte... És reménykedhetünk is egy kicsit hiszen tavaly a Volton is megígérték, hogy hamar viszont látjuk őket és tessék már megint itt voltak...
