Ha már úgyis az előző post az Anti-flag-ről szólt akkor azt hiszem érdemes pár szót említeni a Rise Against-ről is, akik új lemeze ugyan nem mostnában jelent meg. Hogy miért is jutott eszembe a Rise? Hát leszámítva azt hogy ők is egyik kedvenceim, főleg az anti-flag miatt, ugyanis a két zenekart sok szál fűzi össze. Például a két zenekar úgy tekint egymásra mint testvérzenekarok, ennek sokszor hangot is adnak, például a legutóbbi UK turnén, az Anti-flag volt az előzenekar és hatalmas műsort cisnáltak.
Na de ne is térjünk el annyira az Appeal to reason című albumtól, szóval még a 2006 ban megjelent nagysikerű The Sufferer and Witness albumot követi két évvel. Az album hallagatás közben érezzük a változást a számokban, kicsit lassabb, és dallamosabbá váltak a srácok. Sokkal populárisabbá vált a hangzás. Bár teljesen nézőpont kérdése, ha meghallgatjuk a Kotov Syndrome vagy a Collapse (Post america) című számot érezzük benne a lendületet, viszont ha a Long forgotten sons vagy az Audience of one számot hallgatjuk érezzük a változást, a szinte megnyugodott hangzásvilágot. Ettől még nem gondolom azt hogy nem jó album, de a Sufferrer-t nem sikerül megközelítenie. Az album első kislemeze a Re-education:
De hogy azért beszéljünk valami újdonságról is, most fog megjelenni a banda új kislemeze a Fat Wreck Recordsnál, ami két kiadatlan számot fog tartalmazni az Appeal to reason albumról. A kislemez érdekessége, hogy egy szinte véletlen ok miatt fog megjelenni, ugyanis a srácok kötöttek egy fogadást Fat Mike-kal amit elveszettek. Addig is itt van még egy szám az előző albumról, Prayer of the refugee:
