Már-már lassan feledésbe is merült a New maps of hell, mikor újra a kezembe került. Azóta meg szinte cask azt hallgatom. A Bad Religion 14. nagylemeze, ami egy nagyon de nagyon kellemes csalódás volt az Empire strikes first után. A számok nagy többsége a régi 80-as évek végi hangzást idézi, a rövid pörgős punk slágerek, mint amiket még a No Control-on vagy az Against the grain-en hallahattunk. Ezzekhez a számokhoz még leforgatták a New dark ages klippjét is, ami teljesen Atomic Gardenes lett. REMEK… Ezen az albumon sokkal jobban érezni Brett Gurewitz hatását, ellentétben a két előző albummal, ahol már jelen volt mint gitáros és szövegíró is, viszont most már sokkal jobban visszahozta az általa képviselt hangzásvilágot, szemben Brian Baker stílusával.
Az album első 8-10 számában nem is gondolnánk bele, hogy ezek a zenészek már szinte mind 40-en túl közel az 50-hez járnak. Még mindig megvan a szokásos Bad Religion stílus amit ők cask ozzin ahh-nak neveznek, de nem estek át vele a ló túloldalára, mint az Empire strikes first albumon.
Aztán persze tavaly gondoltak egyet és kiadták a New maps of hell deluxe változatát, amin 7 új akusztikus szám található. Ennek az egésznek az érdekessége, hogy még soha nem csináltak ilyet de úgy gondolták, miért is ne? És a végeredmény ismegfelelő lett. Greg Graffin őgy nyilatkozott róla, hogy gondolkodtak Brett-tel, és összeültek a stúdióban ketten, a végeredmény pedig e a 7 szám lett. 4 régi és 3 új szám. Talán a legjobb mind közül a Skyscraper lett, melyet nem gitárra, hanem zongorára írtak és azt kell, hogy mondjam nagyon jó döntés volt. Remekül eltalálták.
Egy szóval a New maps of hell a Bad Religion legjobb albuma lett az elmúlt jó pár éveben, talán a Stranger than fiction óta (ugye az utolsó album Brett Gurewitz-cel) nem taláták meg ennyire önmagukat.
